Tuesday, February 25, 2014

Alföldi tekergés


Már évek óta igérgetem az Anyukámnak, hogy elmegyünk Csanádpalotára és környékére, mert ő ott nőtt föl. Most, hogy az idén az időjárás pont az ellenkezője a tavalyinak és már februárban tavasz volt, a síszünetben tekeregtünk egyet az Alföldön. Gyulán laktunk, ahol fürödni lehetett, hogy a Lilinek is legyen  élvezet és persze ládázásra volt fölfűzve az egész út, hogy én se bánjam a hegyek hiányát.

Voltunk Szentesen, ahol a nagyapám a fél életét egy intézetben töltötte. Kifejezetten szép volt a belváros.


A Petőfi Szálló épületét most újítják föl, de nem tudom, hogy mi lesz belőle, feltételezem, hogy nem egy elegáns szálloda, mert az biztos, hogy nem lenne kihasználva.


Végre egy szimpatikus emléktábla.



Fábiánsebestyén mellett megnéztük a Cserna féle szélmalmot


Utunk egyik fénypontja volt Lökösháza mellett a Bréda kastély. Érdemes megnézni a linken a régebbi képeket, mert ilyen szépen felújított épületet ritkán látni. 


A kupolateremben van egy Foucault-inga.


Voltunk a Purgly majorban.


Messziről láttuk a zabsiló tornyot, ahol a ládát már évekkel ezelőtt megkerestük, de a történetét érdemes elolvasni.




Utána végre megérkeztünk Mezőhegyesre. Ott is voltunk már érégebben, akkor rossz volt az idő, de akkor is nagyon tetszett. Akkor mi gondolkoztunk rajta, hogy  ládát kellene rejteni. Azóta ez másoknak is eszükbe jutott, mert már 4 láda van Mezőhegyesen.
A ménesbirtok több helyszínén jártunk, és az óriási platánfákat is megint megcsodáltuk. 





Gyulán hazaindulásunk előtt sétáltunk egy kicsit.


Hazafelé keresztül mentünk a Kardoskúti Fehértó védett madárrezervátumán. Nem gondoltam, hogy ennyi madarat látunk. Szerintem a korai jó időnek köszönhető, hogy hatalmas vadlúdrajokat lehetett látni. Mintha kezdenének indulni vissza észak felé. Sokkal látványosabb volt mint  a Tatai-tónál a Vadlúdsokadalom.




Békéssámson mellett megkerestük a Török hídnak hívott régi téglahidat.


Ezek voltak számomra a legérdekesebb látnivalók, habár megnéztünk különböző ládák kapcsán még vagy tíz romos kastélyt, ahol én nem túl sok esélyt látok a rendbetételre. Az sík vidékből is elegem lett egy időre.

Friday, February 21, 2014

Farsang Egyiptomban és Indiában




 A Waldorf iskolákban az ötödikesek általában a történelem  epocha után egyiptomi  jelmezekbe szoktak öltözni. Nálunk az indiai történelem is nagy hatással volt rájuk, úgyhogy az indiai dolgok is meghatározóak voltak. Lili egyiptomi Maat istennőnek öltözött.





Az osztályban volt indiai teázó, 


hennafestő műhely, amiben egy kis képzavarral az egyiptomi hercegnő festett hennával annak aki kérte.


 Lehetett agyag egyiptomi amuletteket festeni,


sőt még egy igazi szitáros is zenélt.