Pátyon van egy Pincehegy. Igazából itt a Zsámbéki-medencében minden faluban vannak szép pincék, de szerintem a mi Pincehegyünk a leghangulatosabb az összes közül. Állítólag 1805-ös a legrégebbi pince, azt én sajnos nem találtam meg, de a többi is 1830 körüli. A környéken a szőlőt az 1870-es filoxérajárvány teljesen kipusztította, úgyhogy az itteni pincékben lévő borhoz máshonnan veszik, de ennek ellenére a legtöbb pince rendben van, látszik, hogy használják. Persze én nem a felújítottakat fényképeztem, mert azok nem annyira szépek mint a kopottabbak.
A Biatorbágy felé vezető borzalmas utat is gyorsan újraaszfaltozták a választásokra. Olyan jó lenne ha valaki egyszer elmagyarázná, hogy mi értelme van a murvát odatapasztani az út mellé, azon kívül, hogy látványos egy pár hétig, vagy legalább is az első nagyobb esőig ami a nagyját belemossa az árokba.
Döbbenten láttuk, hogy a messziről egész szép, régies villanyoszlop gagyi műanyagyból van! Egy fröccsöntött vacak, valami hungarocelszerűséggel kibélelve.
3 comments:
Te írtad "látványos egy pár hétig", amíg kell, hogy látványos legyen, aztán már nem számít. Itt a látvány kedvéért a rendcsinálás érdekében virágzó bokrokat tettek a földdel egyenlővé. Remélem nálad nem háborogtam miatta már, mert kiakasztott nagyon. Csináljanak rendet, évek után, de ésszel!
Ezeket a pincéket örülök, hogy megmutattad, szépek, érdekesek.
Út, villanyoszlop: inkább sírni, mint nevetni-való.
A régi pincék gyönyörűek : nos, hát a villanyoszlopok és az utak nem fognak ilyen élettartamot megélni...Ebből is látszik, hogy az őseink tudtak valamit, amit mi teljesen elfelejtettünk.
Post a Comment