2015/03/24

Szomorú séta a Normafánál

Összegyűlt egy napnyi plusszórám, így ma nem dolgoztam. Délelőtt be kellett mennem a városba de hazafelé fölmentem a Normafához gyalogolni. Én csak a napsütésre meg a szép kilátásra koncentráltam, a jégkárról már teljesen elfelejtkeztem. Hát még mindig sokkoló a látvány és szerintem még ilyen marad elég sokáig. Annyi a letört-levágott fa, hogy szerintem minimum hónapokba, de inkább évekbe telik amíg az összeset elszállítják. A sípályák környéke szépen meg van tisztítva és a  letört ágak embermagasságnál nagyobb halmokban állnak az turista utak mellett, de egy kicsit beljebb az erdő áthatolhatatlan a sok ágtól meg a kidőlt fáktól. Kiváncsi leszek, hogy ha kizöldülnek a fák, már ha kizöldülnek egyáltalán, akkor mennyire fog látszódni ez az egész. Most voltak olyan szakaszok, amik úgy néztek ki mintha háború vagy tűzvész lett volna arrafelé.




 Embermagasságú rőzsehalom, több tíz méteren keresztül az út mellett


Még jó, hogy nem az úttörővasút sínjére dőlt.

"az úttörő oly vidám"

keltikeszőnyeg a romok alatt










Nincsenek megjegyzések: