Tuesday, June 30, 2015

Pozsonyi kirándulás

Az egyik unokahúgom a 25. születésnapjára azt kapta tőlem, hogy elviszem oda ahova akarja és ő Pozsonyt választotta. Nem akartam autópályán menni és amúgy is azt gondoltam, hogy Pozsonyra nagyjából egy fél nap elég, úgyhogy odafelé a Csallóközben csalinkáztunk egy kicsit, visszafelé meg átmentünk Ausztriába. Hát ez a vidék sem lett a kedvencem.
Először Dunaalmáson megnéztük Csokonai Lillájának a sírját, aztán Komáromnál átmentünk Szlovákiába és fölmentük Gútára megnézni a hajómalmot, utána meg Dunatőkésen a vizimalmot. A malmokat szeretjük, láttunk már sokat, ezek nem voltak különösebben szépek, mondjuk a gútai a fedett fahíddal nem volt rossz.
Egyházgellén a templom nagyon szép volt, de persze nem lehetett bemenni. A hozzá tartozó láda a nagybudafai tölgyesben volt elrejtve. Gyönyörűek voltak ezek a többszáz éves tölgyfák!
Utána Pozsony felé a bősi erőmű felvízcsatornája mellett ment az út, úgyhogy az egyik lehetőségnél fölmentünk a gátra. Nyomasztó a látvány. A vízszint legalább 20 méterrel magasabban van mint a környék.
Második nap reggel bementünk Pozsonyba. A fél város föl van túrva. Először fölmentünk a várhegyre. A várban van a Szlovák Nemzeti Múzeum, de oda nem akartunk bemenni, amúgy meg nem valami nagy szám az egész, a kilátás meg egyenesen ronda. Ha nem tudnánk, hogy Pozsony milyen fontos szerepet játszott a magyar történelemben, ott ez még véletlenül sem derül ki. Magyar felirat nincsen sehol (igaz, magyar turistával sem találkoztunk), egy-két helyen az angolt elolvastam, több száz évet egyszerűen átugranak. Ha valamelyik épületnél kihagyhatatlan az egykori magyar tulajdonos neve, akkor azt odaírják, de egy szóval sem utalnak arra, hogy az illető nem szlovák volt.
A vár után lent a városban szerettünk volna megállni valahol, de képtelenség volt parkolót találni úgyhogy inkább kimentünk a Dévényi várhoz. A várrom nagyon rendben van, rendezett és szép. Egy kb. 80m magas sziklára épült a Morva torkolatánál. A várudvaron van egy 55m mély kút. Tök jó ötlet, hogy a káváján van egy vödör víz egy odaláncolt pléhbögrével így az emberek mindenféle pénzek és kavicsok bedobálása helyett egy bögre vizet öntenek be. Mi is jót szórakoztunk, mert a mély kút ráadásul fölerősíti a csobbanás hangját, jó sok idő alatt ért le a víz.
Délután aztán valahogy mégiscsak találtunk egy, a belvárostól viszonylag távolabbi parkolót, úgyhogy jó sokat gyalogoltunk amíg körbejártuk a régi városrészt. Sajnos a koronázótemplomba se és a  Kék templomba se jutottunk be. A Kék templom elképesztő!
Harmadnap délelőtt elmentünk a hármas határhoz, utána Ausztriában Féltoronyban megnéztük a kastélyt, majd a szomszéd faluban Albertkázmérpusztán már Magyarországon a templomot, persze megint csak kívülről. Utána megint az osztrák oldalról lementünk az Andaui-hídhoz, ahol 56-ban több tízezren mentek át a Hanság-főcsatornán Ausztriába amíg az oroszok föl nem robbantották. Az Andauból a hídhoz vezető több kilométeres út mellett van egy csomó elég furcsa szobor.
Ez a határon át ide-oda mászkálás még a gyerekeknek is érdekes volt de én még így 25 év után sem tudok betelni vele. Én nem akarok soha többé kerítést, a kerítés nem kirekeszt hanem bezár.

Lilla sírja Dunaalmáson
Gúta

albínó kanca Gútán
Egyházgelle






vízszintkülönbség

lányok a gáton

Dévény






A szintén Lechner Ödön építette Grössling gimnázium sarka a Kék templom mellett

a gimnázium napórája


a Kék templom





ehhez a borzalomhoz kellett lapulnom, hogy a templom szemben beleférjen a képbe





hármashatár


Féltorony





Albertkázmérpuszta

Andauból a híd felé

a 1996-ban újraépített híd most emlékhely és persze szabad gyalogos-biciklis határátkelő

ezt a szobrot legalább értettük





Sunday, June 21, 2015

Kiscsikó

Ma elég hosszú kihagyás után végre elmentem gyalogolni. Egy csomószor megálltam fényképezni mert nem tudok betelni ezzel a virágbőséggel, ami most van a mezőn.
Az egyik tisztáson néha szoktunk látni egy kipányvázott legelésző lovat. Most is ott volt, úgyhogy szerencsére a Csipit pórázra vettem, mert egyszer csak kivágtázott a bozótból egy kiscsikó. Amíg nem vett észre minket addig körbe-körbe vágtázott az anyja körül, de jó nagy körben, mert mindig vagy egy fél percre eltűnt a bozótban. Így aztán volt időm elővenni a fényképezőgépet. Óvatosan egy kicsit közelebb mentünk, ami nem volt túl egyszerű, mert a Csipi is jó izgatott lett és össze vissza rángatott. Amikor a csikó észrevett minket akkor ottmaradt az anyja mellett. Ahogy közelebb mentünk és a Csipi rájött, hogy nála jóval nagyobb állatokról van szó már nem izgágáskodott hanem a farkát behúzva ült a lábam mellett. A kiscsikó meg egyáltalán nem félt, odajött és 2 méterről bámult minket.