Sunday, September 10, 2017

Dél-Csehország, hazafelé

Két napot szántunk a kényelemes hazafelé csordogálásra. Először bementünk Cesky Budejovicébe aztán a teljesen nonszensz útlezárások miatt jól lekéstünk a Pernstejn vár nyitvatartásáról, viszont a közeli látnivalók táblán észrevettünk egy szépséges kapuról egy képet, úgyhogy megnéztük a Porta Coeli kolostort, mert ott szerencsére a kolostorkert nyitva volt még este is. Tysnovban aludtunk egy vadonat új panzióban, aztán reggel a Morva Karszton autózgatva megláttuk a Jména Panny Marie kolostort meg a melette lévő várat. Annyira szürreálisan monumentális volt a templom, ahogy az erdőből kiérve megláttuk, hogy nem volt kétséges, hogy megállunk. Utána egy Bucovice nevű városkában ebédeltünk még egy utolsó knédlit, meg tettünk egy rövid sétát az elhanyagolt kastélykertben. Az utolsó hely amit tudatosan meg akartunk nézni az Milotice volt. Tudtuk, hogy hétfő révén valószínű zárva lesz, de a kert meg a kastély kívülről is gyönyörű volt. A Hodonín nevű határvárosban elfagylaltoztuk a maradék koronánkat, meg megcsodáltuk a városházát aztán meg sem álltunk hazáig. Ennek az elterelések miatti össze vissza autózásnak volt egy nagy hozadéka, rájöttem, hogy hol készült egy pár fotós irigyelt képe a csupasz megművel dombokkal. Ide vissza fogok menni fotózni.
 





Nm tudok rájönni, hogy miért van ez a hatalmas légy a templomtornyon. Messziről azt hittük, hogy valami furcsa angyal.













Pernstejn, amiből ennyit láttunk csak


Porta Coeli



Jména Panny Marie



Bucovice

Milotice











Hodonín






Friday, September 1, 2017

Dél-Csehország, egy tökéletes nap, Cesky Krumlov és Zlatá Koruna

Két ilyen jó hely után jött Cesky Krumlov. Én már jártam ott egyszer késő ősszel, akkor is nagyon tetszett, úgyhogy tudtam, hogy mire számíthatok, de azt nem számoltam bele, hogy most nyári főszezon volt. Hatalmas tömeg gomolygott a városban. A várhegy másik oldalán parkoltunk, és egyenesen fölmásztunk a hegyre és a parkban kezdtük a sétát. Ott is sokan voltak, de aztán pont amikor a várudvarok sorozatán próbáltunk átmenni, az eső is rákezdett egy kicsit, úgyhogy mindenki próbált fedél alá húzódni, szó szerint alig lehetett utat törni a tömegben. A kilátókban japánok százai álltak sorba fotózni egymást a várossal a háttérben. Minket biztos utáltak, mert itt is próbálgattuk legújabb tudományunkat a panorámafotózást. Azért tömeg ide vagy oda ez a város a kanyargó folyóval meg a fölötte magasodó várral tényleg különleges és gyönyörűséges. Szerencsére az óvárosi rész elég kicsi, szerintem mindent körbejártunk. Jól el is fáradtunk, de egy kellemes kávézással a folyóparton simán összeszedtük magunkat a parkolóba való visszagyalogláshoz. Hihetetlen, hogy mennyit számított, hogy nem volt meleg. Azt azért eldöntöttük, hogy Ceske Budejovicébe este már nem megyünk be, inkább  útközben megnézzük még a Zlatá Koruna (Arany Korona) nevű kolostort és valahol vacsorázunk. Persze mire odaértünk a kolostor már zárva volt, a templomban meg miséztek, de azért az udvarra itt is bejutottam.
Ahogy sétáltunk vissza a kocsihoz éppen arról beszélgettünk, hogy ez eddig mennyire jó nap volt és már csak egy jó kis vacsora kellene, amikor megláttam egy lányt a kezében egy geoládával egy fa mellett. Én annyira megdöbbentem, hogy tátott szájjal bámultam, ő meg azt nézte, hogy én mit nézek. Észbekaptam és mondtam neki, hogy nyugodjon meg én is ládázok és én is beírom magam ha már így az ölembe pottyant a lehetőség. Ettől persze még jobb kedvem lett, mondtam a barátnőmnek, hogy nekem  erre a napra ez már tényleg feltette a koronát, és az sem fogja elrontani, ha jó szokásunkhoz híven mostantól fogva nem találunk éttermet, mert mindig az van, hogy ha eldöntjük, hogy jó akkor nézzünk valami szimpatikus helyet mert éhesek vagyunk, akkor onnantól fogva egyet sem látunk. Hát most nem ez történt. Kiértünk a főútra és kb. a második kanyar után megláttunk egy éttermet és meg is álltunk, és nagyon jól tettük. Valami elképesztően jó, igazi faszénen grillezett vacsorát ettünk.
Azt hittük, hogy már erősen sötétedik amikor elindultunk, de aztán kiderült, hogy csak sötét felhők voltak felettünk és pont akkor ment le a nap valami fergeteges színorgiával, amire sehonnan útközben nem volt igazi rálátás, de tíz perc alatt odaértünk a szállásunkhoz és a tónál kitárult a táj.
Sok szépséget láttunk eddig is, de ez a nap az elejétől az utolsó percéig tökéletes volt.

híd a kertek és a vár között












ez is Schwarzenberg kastély volt, itt is van kőfejű kültéri trófea


















a kisfiú az apja nyakában kürtőskalácsot  eszik





Zlatá Koruna